ANDERSEN: A HÓKIRÁLYNŐ
HETEDIK MESE
arról, hogy mi történt a Hókirálynő palotájában, és mi történt később
A palota falai magasan kavargó hóörvények
voltak, kapui meg ablakai metsző szelek. Száznál is több terme volt a
palotának, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a hó. A
legnagyobbik terem több mérföld hosszú volt; valamennyit tündöklő északi
fény világította be. Hatalmas termek voltak, üresek, jéghidegek és
fehéren szikrázók. Nem rendeztek itt soha mulatságot, még egy szűkebb
körű medvebált sem, ahol a hóvihar fütyülte volna a talpalávalót, s a
jegesmedvék két lábra állva ropták volna a táncot, finom és illedelmes
mozdulatokkal; társasjátékot se játszottak itt soha, pofácskájukat és
mancsukat összeütögetve; ezüstróka-kisasszonyok sem pletykálgattak el
délutáni kávé mellett - hidegek és néptelenek voltak a Hókirálynő tágas
termei. Az északi fény tüzei olyan szabályosan gyúltak fel és lobbantak
ki, hogy könnyen ki lehetett számítani, mikor tündöklik a legmagasabban,
s mikor a legalacsonyabban. Az egyik végeláthatatlan terem közepén
befagyott tó csillámlott. Jégtükre ezer darabra repedt szét, de olyan
egyforma darabokra, hogy valóságos műremek volt a tó. Ennek a tónak a
kellős közepén trónolt a Hókirálynő, ha otthon volt - azt mondta, hogy
az Értelem tükrének közepén ül, s ez a leghívebb tükör a világon.
A kis Kay már kék, majdnem fekete volt a hidegtől, de
nem vette észre, hogy fázik, mert a Hókirálynő csókjától elmúlt a
borzongása; a szíve már különben is jégcsappá változott. Lapos, éles
jégdarabokat rakosgatott egymásra meg egymás mellé, valami formát akart
adni nekik, mint amikor mi apró falemezekből alakokat próbálunk kirakni,
amit kínai játéknak neveznek. Kay művészi mintákat, alakokat
rakosgatott ki jégből; tökéletes remekek voltak. Az értelem jeges játéka
volt ez, az ő szemében nagyszerű és roppant fontos időtöltés - a
szemébe hullott üvegszilánk miatt látta annak. A mintákból egy írott
szót próbált formálni, de sohasem sikerült neki azt a szót kirakni, amit
szeretett volna "Örökkévalóság." Pedig a Hókirálynő azt mondta neki:
"Ha azt a szót ki tudod rakni, újra a magad ura leszel, s én neked
ajándékozom az egész világot, még egy pár új korcsolyát is ráadásul."
Ezzel az egy szóval kínlódott hát Kay, de nem tudta kirakni.
- Én most meleg országokba repülök - mondta egy napon
a Hókirálynő. - Elszállok, és lenézek a nagy, fekete fazekakba! - A
tűzhányókra gondolt, az Etnára meg a Vezúvra, ahogy az emberek nevezik
őket. - Megfehérítem egy kicsit az oldalukat! Ez a dolgom, meg jót is
tesz a citromnak, szőlőnek. - Azzal nagy suhogva elrepült, Kay meg ott
maradt magára a sok mérföldes, kihalt teremben, merőn nézte a
jégdarabjait, és olyan erősen gondolkozott, hogy majd összeroppant a
feje. Mozdulatlanul ült, néma csendben, aki látta, azt hitte volna, hogy
megfagyott.
Akkor lépett be a kis Gerda a palota nagy kapuján.
Metsző szelek vették körül, de Gerda elmondta az esti imádságát, s
egyszerre elnyugodtak a szelek, mintha aludni készülnének. A kis Gerda
belépett a fehéren tündöklő, nagy, kihalt terembe, s végre meglátta
kedves pajtását. Megismerte mindjárt, a nyakába borult és megölelte:
- Kay! Édes, kedves Kay! Végre megtaláltalak!
Kay nem mozdult, csak ült hidegen és mereven, Gerda
meg zokogni kezdett nagy fájdalmában, forró könnyei Kay mellére hulltak,
leszaladtak a szívért, felolvasztották a jeget, s kimosták onnan a
gonosz tükörszilánkot. Kay, mintha álomból ocsúdott volna, Gerdára
nézett, s a kislány akkor elénekelte azt a régi dalt
Rózsa nyílik, szirma hull az ágra,
kicsi Jézus, látunk nemsokára!
Kaynak végre megeredt a könnye, úgy záporozott,
hogy elúszott vele a másik kis tükörszilánk; most ismerte csak meg
Gerdát, és ujjongva kiáltotta:
- Gerdám, édes kicsi Gerda! Hol voltál ilyen sokáig?
És én hová kerültem? - körülnézett és megborzongott. - Milyen dermesztő
hideg van itt! S milyen üres és kihalt minden! - És forrón átölelte
Gerdát, aki sírt meg nevetett boldogságában. Ó, milyen öröm volt ez! Még
a jégdarabkák is táncra kerekedtek jókedvükben, s amikor elfáradtak és
megpihentek, éppen azt a szót formálták ki, amelyről a Hókirálynő azt
mondta, hogy ha Kay ki tudja rakni, megszűnik a hatalma fölötte, neki
ajándékozza az egész világot s még egy új korcsolyát is ráadásul.
Gerda megcsókolta Kay arcát, s az egyszerre kivirult,
megcsókolta a szemét, s abból tiszta fény sugárzott; csókot lehelt
kezére, lábára, s a fiú tagjait erő töltötte el. Hazajöhetett most már a
Hókirálynő, nem tartottak tőle. Készen volt már Kay szabadságlevele,
ott állt kirakva fényes jégbetűkkel.
Kézen fogták egymást, és kifelé indultak a Hókirálynő
roppant palotájából. Nagyanyóról beszélgettek meg az ereszcsatorna
fölött viruló rózsatövekről, s amerre elhaladtak, elültek a szelek,
kisütött a nap. A vörös bogyós, nagy bokor tövében ott várta őket a
rénszarvas, mellette a duzzadó tőgyű fiatal rénszarvastehén. Megitatta a
két pajtást meleg tejjel, s megcsókolta őket. A két szarvas aztán a
hátára kapta Kayt meg Gerdát, s először a finn asszonyhoz vágtatott
velük. Jól felmelegedtek nála, a finn asszony útba igazította őket,
merre van hazafelé. Aztán folytatták az utat, betértek a lapp asszonyhoz
is, aki új ruhákat varrt nekik, és megjavítgatta Kay szánkóját. Innen
mindannyian együtt indultak tovább, szánkójuk mellett ügetett a két
rénszarvas; egészen hazájuk határáig kísérték a gyerekeket. Ott már
kipattantak az első rügyek. Kay meg Gerda hálásan búcsúztak el a két
szarvastól meg a lapp asszonytól. - Isten veletek! - kiáltották.
Megszólaltak a tavasz első madarai, kizöldültek az erdők, s a fák közül
gyönyörű paripa vágtatott elő. Gerda mindjárt ráismert: az aranyhintót
húzta valamikor. Fiatal lány ült a lovon, fején égőpiros sapka, az
övében pisztolyok - a kis rablóleány volt, aki megunta az otthonülést,
és észak felé vette útját, amíg rá nem un arra a vidékre is. Aztán majd
más földre vándorol. Nyomban megismerte Gerdát, Gerda is őt - nagyon
megörültek egymásnak.
- Szép legény vagy, mondhatom, hogy így
elcsavarogtál! - kiáltott Kayra a kis rablóleány. - Ugyan,
megérdemled-e, hogy a világ végére is utánad menjenek?
De Gerda megsimogatta a rablóleány arcát, s azt tudakolta, hogy él-e a királyfi meg a királykisasszony.
- Messze járnak azok, idegen országba utaztak! - felelte a rablóleány.
- Hát a varjak?
- A varjúférj meghalt - felelte a lány. - A
szelídített varjúmenyecske megözvegyült, s gyásza jeléül egy kis fekete
fonalat kötött a lábára. Folyton siránkozik, gyötrelem hallgatni a sok
fecsegését. De mondd el most te, hogy értél oda, s hogy akadtál rá.
Gerda meg Kay egymás szavába vágva mondták el történetüket.
- Sok beszédnek sok az alja! - kiáltott a kis
rablóleány, aztán kezet rázott mind a kettőjükkel, és megígérte nekik,
hogy ha egyszer elvetődik a városukba, meglátogatja őket. Aztán
elnyargalt a messzi világba. Gerda meg Kay kézen fogva továbbindultak;
zöldellő, virágzó tavaszi tájakon vitt át az útjuk, messze előttük
harangok zengtek-bongtak, s ők ráismertek városuk magas tornyaira -
igen, az ő nagy városuk volt, ott laktak valamikor. Be is fordultak
hamarosan a házuk kapuján nagyanyó ajtójához, fel a lépcsőn, be a
szobába, ahol mindent a régi helyén találtak. Az óra a régi nótát
mondta: "tik-tak", ugyanúgy forogtak körbe a mutatói, de velük mégis
nagy változás történt: amikor átlépték a küszöböt, észrevették, hogy
felnőttek lettek. A nyitott ablakon behajoltak az eresz alatt a virágzó
rózsaágak, ott álltak a kisszékeik, rá is ült ki-ki a magáéra, s
megfogták egymás kezét. A Hókirálynő palotájának jeges és kopár pompáját
úgy elfelejtették, mint egy lidérces álmot. Nagyanyó ott ült az áldott
verőfényben, és néhány sort olvasott a bibliából: "Bizony mondom néktek,
ha csak olyanokká nem lesztek, mint ezek a kisdedek, nem juttok be a
mennyeknek országába!"
Kay és Gerda egymás szemébe néztek, s fülükbe csendült az a régi ének:
Rózsa nyílik, szirma hull az ágra,
kicsi Jézus, látunk nemsokára!
Ott ültek egymás mellett, felnőttek s mégis gyermekek, gyermekek a szívük mélyén. Nyár volt, verőfényes, gyönyörű nyár.
Kövess facebookon, ahol sok érdekességről olvashatsz és villámjátékokban is részt vehetsz időről időre! Katt ide >> Mirtusz oldalam a facebookon
Iratkozz fel hírlevélre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról,
akciókról, s ingyenes ajándékaim is letölthesd! Most 500,- KUPONért kattints
ide---> ajándékok letöltése, feliratkozás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése