Meseszerda: A sínen ül egy fehér nyúl

Csukás István: A sínen ül egy fehér nyúl

Mozin innen, téren túl,

hol a 6-os befordul,

ahol az a nagy közért,

s fagyit adnak forintért

(mindig málnát, de rémes!

De ez itt most mellékes).

S szemben áll egy új trafik,

rágógumit kapni itt,

szóval ott a sarkon, hol

                     rikkancs rikkant, rikácsol,                         

mozin innen, téren túl,

sínen ült egy fehér nyúl.

Szeme piros. Füle hét

centiméter is elért,

bár mi fület, nyulat is,

láttunk már nagyobbat is.

Hogy hol? Falun, múlt nyáron,

a vízhordó szamáron.

És még? Ejnye, ne tarts föl,

itt van, nézd meg, egy tükör!

A mi nyulunk, értsünk szót,

közepes nagyságú volt.

Bár csak úgy körülbelül,

Mivel nem áll, hanem ül.

Üres az út délelőtt,

így nem vették észre őt,

se mozis, se fagyis

(málnát kutyul a hamis)

se közértes eladó,

se rikkancs, a rikkantó,

se rohanó emberek,

se a szájtátó gyerek,

( nem is csoda, háttal állt,

lekötötte a plakát),

se az álmos trafikos,

mikor jött egy villamos.

Csikorogva, csattogva,

jött a 6-os kattogva,

üvegablak, pléhtető,

elől ült a vezető,

hátul ült Cső Bendegúz,

a nagybajszú kalauz,

ölében a táskája,

fejében a sapkája,

nadrággombot, sárgarézt,

számolta az aprópénzt,

az ablaknál utasok

élvezték a huzatot.

"Nocsak vonal, átszálló,

feltételes megálló!"

Nem kaptak több huzatot,

felálltak az utasok.

Majd előre mentek mind

hogy mi baj s mért állnak itt?

A vezető mutogat:

nézzétek csak a nyulat,

ott ül, lenn a sínen,

hogy zavarjuk el innen?

"No - mordul Cső Bendegúz,

a nagybajszú kalauz. -

A nyílt pályán megállat

e torzonborz vadállat!

Biztos cirkuszból szökik,

és azóta körözik!

Tán harap is!

Jobb lenne

ha magától elmenne!"

Felijedt a trafikos,

mért állt meg a villamos?

Odanéz a közértes,

a fagyis is (bár mérges,

sehogyse fogy a málna,

pedig nagyon kínálja)

s mert baj lehet, komoly is

ajtóban áll a mozis,

néz a rikkancs, szó, mi szó,

ez itt egy szenzáció,

nézik bárgyún szó nélkül:

a sínen egy nyuszi ül!

Végre jött egy kisfiú,

iheg-liheg, nagyon fú,

két kezével integet,

"Enyém a nyúl emberek!

Már mióta kergetem,

lukat fúrt a ketrecen,

és a lukon megszökött,

hét és nyolc óra között!

Legyen tanúm a világ,

nem csinál több galibát!"

S nem tétovázott sokat,

fülöncsípte a nyulat.

Mindenki megkönnyebbült,

minden szembe mosoly ült,

szabad lett immár az út,

a villamos elindult.