Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.
A
pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt
növekedett, s kezdte megismerni a világot,lassan elfeledkezett a sérült
szárnyáról, s boldogan repkedett a virágok között. Szép sárga és
vörös rózsákra, liliomokra, színpompás nyári orgonákra.
Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe
szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó,
amúgy is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a
pillangóházba, ahol hosszú ideig gyógyítgatta sebeit. Az ablakokat sem
nyitotta ki, a virágokra sem volt kíváncsi. Szomorú volt.
Így éldegélt, csak messziről figyelte a
lepketársakat, amint boldogan repkedtek. Félt, nem mert újra a virágok
közé menni. Történt egyszer, hogy a kertben az emberek ünnepeltek.
Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó. Kinyitotta a
lepkeház ablakát, de még csak egy kis résnyire, úgy hallgatta a
zenét. Amint így szemlélődött, egy kék rózsát pillantott
meg a sok tarka virág között. A rózsa egészen más volt, mit a többi
virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis
pillangót, hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit
többet nyitott ki belőle, s rózsa is egyre többször nézett a pillangóház
felé...
Szinte
hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka
pillangó kirepült újra...egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap
megtette ezt az utat, mert a kék rózsa hívta...s ringatta a szirmain .
Bármilyen rossz is volt az idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt
töltöttek. A pillangó más virágra nem repült többé, csak a kék rózsát
szerette. A többi virágot észre sem vette, ahogy azt sem, hogy minden
nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín. Lassan elvesztette
eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt.
A kék rózsa azonban már más pillangók után vágyott, megunta a kis lepkét, már nem várta, nem hívta, s nem ringatta...
Szirmai
egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt,
mert érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó
sóhajtását. Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett, megértette, hogy
a rózsának már nincsen szüksége rá.
A
tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a
virágok közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy
kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben. Figyelte kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta. Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke már nem az a pillangó, aki valaha volt...
Egy
napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta,
hogy egy különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér
harangvirág. Csendesen húzódott meg a kert egyik sarkában. Fejét
lehajtotta, mint aki sír...
A
kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az
égen sötét felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes
cseppekben zúdult a földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges,
hófehér harangvirághoz. Az eső nagyon átáztatta a gyenge szárnyakat. A kertben levő virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín…
A harangvirág pedig a nap felé emelte fejét…
- Kérlek
süss fel… szárítsd meg a kis pillangó szárnyát, hadd éljen még…, most,
amikor visszakapta az esőtől az igazi színét. Újra a régi lehet...
A Nap pedig rámosolygott a szerény , de jó lelkű harangvirágra…s gyógyító meleg sugarait a pillangóra irányította…
_________________________________________________________________________________
Kövess facebookon, ahol sok érdekességről olvashatsz! Katt ide >> Mirtusz oldalam a facebookon
Iratkozz fel hírlevélre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról,
akciókról, s most ingyen egyedi órarendet és füzetcimkéket is letölthetsz! Kattints
ide--->
hírlevélre feliratkozás
Érdekes mese :)
VálaszTörlés